*Luke*

Úristen én sík hülye vagyok! Hogy a jó istenbe voltam képes csak úgy oda üvölteni neki, hogy -Velem vacsorázol?-És most csak áll ott, nekem meg olyan vörös a fejem, azt hittem menten elájulok. Körülbelül öt percig csak állt egy helyben, majd szép lassan felém fordult.Nem láttam az arcát, túl sötét volt.Meg kellett törnöm a csendet.
-Szóval vacsorázol velem?-Kérdeztem kínosan és nem tudom miért, de abban a pillanatban bántam, hogy ezek a szavak elhagyták a szám.
-Öhh...háát...ööö...-úristen most nemet fog mondani.Látom rajta, hogy lehettem ekkora idióta?! Láttam, hogy válaszra nyílik a szája, csak úgy lestem a szavait...-Igen, szívesen-Mondta végül és komolyan megkönnyebbültem, de ugyanakkor nem is akartam elhinni, hogy igent mondott.
Igazából egy lány se habozott még ennyit a válasszal.Mind rögtön igent mondtak és most éreztem meg milyen, ha nem számít valakinek, hogy híres vagy.Vagyis ezt éreztem ezen a lányon és akkor ugrott be, hogy a nevét sem tudom,de már khmm...jobban felkeltette az érdeklődésemet mint kellene.